December 9. azon ritka napok egyike volt, mikor a hip-hop hangulat verte fel Kaposvár éjszakáját. Minthogy kimondottan hip-hop lokál nem működik a városban, a rap titánok csak elvétett alkalmakkor tehetik ki magukat a pörgő ütemek aktusának. Erre adott e napon alkalmat a Pogo Center.

 A buli alaphangulatát Sima Homework gördeszkás filmbemutatója vezette be. A még 11 órakor is guruló filmkockák hatása némelyikünket már álomba döntött. Még ha e kedvezően relax hatás nem is érte el a célját, a kényelmes fotelek puhaságában, a bulizni vágyókon mindenképp valami unalommal karöltött kellemes fáradékonyság vett erőt. Az ütemkeresők táborától eltekintve azonban a közönség nagy része kitörő tapssal fogadta a különböző attrakciók egymásutánját. Éjfél körül végre bekövetkezett az, amire majdnem (a korábbi werkfilm lelkesedők táborát kivéve) mindannyian vártunk. A zene! A kaposvári hip-hop formáció, vagyis a Geréb lépett a színpadra. Az ismerős nótákat szinte mindannyian fújtuk, néhányan még táncra is invitálták fotelbe feszült csípőjüket. Ám e hip-hop feeling beindulásával a tömeg nem igen vette fel a lépést. Pedig a Geréb hozta a formáját és a tőlük megszokott „intellektuel-rap” ismerős hangzása sokakat a színpad elé vonzott. A tánctér azonban a pörgősebb számok alkalmával is jó, ha megütötte a tíz-tizenötös limitet. Tényleg nem értem, hogy egy olyan műfaj, mint a hip-hop, ami alapvetően ütős, ritmusos s ebből következőleg igencsak mozgásra késztető kategória, hogy engedheti meg magának a lézengő, jobbra balra ájuló tömeget. Csupán a bárpult előtt tekergett a jókedv…

 A koncert zárószámait követően tanúi lehettünk a hip-hop formáció átváltozásának. A vállra eresztett gitárral hamarosan punk-rock hangulat vette kezdetét. A pár szám erejéig tartó, többünket megdöbbentő, a rap hangzásából punkba átvedlő zenekar nyújtotta utózengés alapvetően nem volt rossz. Javukra írható e többoldalúságukat is bemutató végszó. Ám a városszerte meghirdetett rendezvény plakátjain a Geréb felirat volt látható. Ami egyenlő a hip-hoppal. A rap kedvelők - aktuális esetben gyenge - táborát pedig nemigen hozta lázba a húros-pengetős dolog.

 A dallamok lecsengése után Dj Prinyo próbálta fokozni – nem túl sok eredménnyel – a már földön fekvő hangulatot. Talán sikerre vihette volna a bulit egy olyan zenei paletta felmutatásával, amit mondhatni minden rapműfaj kedvelő nagy szeretettel a fülére vesz. Lehet, hogy a pörgő nyelvű klasszikusok beválogatott számai feldobták volna a színpad előtt üresen tátongó teret. A mindenki által keresett és hallgatott számok minden bizonnyal nagyobb lelkesedést, esetleges ovációt váltottak volna ki a félbetört ütemek kedvelőiből. Nem ez lett.

 Még azok a bulizni vágyók is leléptek a színről, akik - ha a koncert két arca közül valamelyikben is - de elkapták a ritmust. Talán e halandóságnak köszönhetően rövid szünet után ismét a Geréb „szárnyalt” a színpadra. Immár bárminemű hip-hop bevezető nélkül csaptak a húrok közé. A tömeg persze alig szélesedett. A kisebb csoportosulások továbbra is a bárpult környékén, valamint a bejárat előtti teraszon voltak megfigyelhetők.

 A kora hajnali órákban a Csík Ferenc gitártól hangzatos sétányán kissé lehangolt érzés söpört végig. A hip-hop forgók hasztalanok maradtak, pattogó ütem se verte szét a fejeket, a jókedv pedig olyan üres volt, mint a kezekben tartott sörösüveg.

 Ám biztosra veszem, hogy a buli lecsengéséig minden megváltozott, és egy fergeteges, hip-hop érzést prezentáló, csípő mozdító, lábakat szaggató buli alakult ki…