Előadó: Geréb
Dal: Glossza nosztra I.
Album: Bokán rúglak! /2004/
Zene: NME
Szöveg/Szerző: -Kraci-
Rap: GMC, -Kraci-, PCMC
Fúvós: Zezi

Nihil Obstat, ha kiköti a cenzor,
a Geréb a színpadon, a kezében a szenzor,
három MC együtt, bármit eldarál
még a betűlevesben is rímeket talál:
a tanár, a diák, és aki már végzett,
a betűvetésre bizony ráérzett,
a szóerdőben szedjük a verbális vámot
pedig még anyánk sem ígért  könnyű álmot!
Számot vetve magunkkal a nagyvilágban
a városban, a rengetegben, Amerikában
zengi a költő hol áll Monte Christo orma
ahol klasszikus a tartalom és hiphop a forma,
ahol a kékszakáll reggelire bajnokot eszik,
a Csele, a Barabás, a Kolnay, a Leszik,
a szófolyam már mindent elárasztott,
és a „derék bűnös" sem kiválasztott,
számon kérve ragot, jelet törökön-tatáron
a rodelhügelt kerestük mi is a határon,
expressz orientálva mint Agatha Christie,
ott ahol manapság a Boys is Beastie,
a disztichon nekünk a Corpus Cristie,
a magunkét nyomjuk, akkor meg minek a hiszti?

Mi alatt a Mi alatt nincs más csak Dó, Ré,
ez azt hiszi magáról, hogy ő itt a góré,
egy szerencsecsináló, utamban álló,
ne futtasd magadat, hallgasd a szavamat:
-Salalla! - Nem hallom!
-Salalla! - Megvallom,
ettől az egésztől ennyit sem vártam,
csak vertem a nyálam és a karom kitártam.
A Geréb nem Szaphó, és a város nem Athina
de jól szól a lemez pedig ez nem platina.
A talpamon állok, megfőztem, megeszem,
a szavam az íjam és a lemezem a tegezem.
De csatába nem megyek!
A fantomtól félnek, gyávák az emberek,
a Don Quijoték már a fasznak sem kellenek,
torzókat ellenek, csavart a műhöz,
a kölykök meg fordulnak fához, meg fűhöz,
de a társadalom engem is tükröz,
a része vagyok aki rímbe' gagyog,
a sakktáblán nem más csak egy ócska gyalog!
Nem tudom félre álljak e, vagy álljak az élre?
Vitorlát bontsak, vagy köpjek a szélbe?
De amíg élvezem itt vagyok maradok,
és arról hadarok, amiről csak akarok!