Tegnap este a Pogo felé vettük az irányt. Elég sokat járunk oda, de érdekes módon alig voltak lent ismerősök. Ez nyilván betudható annak, hogy hip-hop connection rendezvény futott . Hát meg kell jegyeznem, hogy a hip-hop végleg nem az én világom. Tulajdonképpen a tegnapi este előtt nem is jártam ilyen koncerten. De hát ugye zene meg hát “hiphopra még nem rúgtam be” . Márki haverommal, meg Tarival először a bárpult környékére orientálódtunk és Lóritól beszereztük az első dózis söröket. Közben megvitattuk az aktuális eseményeket a zenei életben , de nem tudtunk olyan helyet találni, ahol ne lett volna nagy a forgalom. Egyszerűen fullon volt a hely. A teremben rettenetesen megnőtt a félrefordított sültössapkák, befont hajú félrészeg 15 éves kissrácok és a dohányfüst koncentrációja. Márkkal kicsit kilógtunk a sorból. De sebaj, emeltük tovább szorgosan a véralkoholszintet.

Aztán egyszercsak kezdett a Ludditák. Már a beállásnál a színpad elé tódult a népes rajongótábor. A Ludditákat csak a Nyócker című sikerfilmben hallaottam, ha minden igaz, de nem alkottak nagyon maradandót a számomra. Hát koncerten sem. Olyan volt, mintha a Csipet csapat című rajzfilmsorozat szinkronhangjai rappelnének. Nem jött be nagyon. De gondoltuk hátha jól néznek ki, menjünk közelebb. Bár ne tettük volna. Le kell szögeznem hogy csak azért nyújtottak számomra némi esztétikai élményt, mert az egyik csajon egy piros csehszlovák szöszmöszmackó volt, ami már annyira kinyúlt, hogy inkább egy otthonkára elmékeztetett. Aztán valami félrészeg kiscsaj kilöttyintette a sörömet. “Inkább a szemem follyon folyjon (nesze Bazsa) ki”. De mikor felnéztem egy új arc is állt a színpadon. Buppa. Leginkább egy házmesterre hasonlított Márk szerint, vagy egy másodvonalbeli angol színészre, aki csak olasz karektereket játszik. Szerintem meg kiöregedett francia kerékpárosra a 70-es évekből. Erre rá is játszott egy kis kék biciklis sipkával, aminek hanyagul felcsapta a sültjét. Mindenesetre egy kis perverz mosollyal az arcán nyomta a freestylet. Elsősorban a következő zenekarokról volt szó. Azt is megosztotta a nagyérdeművel, hogy ő még nem járt Kaposváron, sőt azt sem tudja ki a Geréb zenekar nagyapja. Ezek után a Ludditák nyomot még pár számnyi értelmiségi hiphápot a pörköltről, a fapináról, Vejnemöjnenről és hasonlók.

Minden átmenet nélkül jött a Geréb. Itt leginkább azt volt érdemes megfigyelni, hogy igencsak jól mozogtak a fiúk. Főleg a színpad bal oldalán az egyik srác akinek a felső testét mintha bronzból öntötték volna és inkább csípőből, meg csuklóval adott az érzésnek. Amúgy nagy pozitívum, hogy élő szaxofont használtak a szerzemények kísérésre (persze a dj mellett) és megemlíteném Herczeg Orsit aki vokálozott meg szólózott és ismerem és gratulálok neki, mert igencsak beteg volt és jól teljesített. Szóval a zenéről: A rosseb egye meg!,A rosseb egye meg! Ennyit tudtam megjegyezni. De nem volt rosz. Ennél a résznél már inkább lányok társaságát kerestem, mert Márki nem bírta tovább és hazament. Tehát a zenére nem figyeltem sokat.

Pedig jött a Somogyi Front. Zeneileg nem tudok sokat elmondani róluk, mert nem értettem egy kukkot se abból amit elmondtak. Állítólag tabiak a srácok, de nekem egyszerűen csak az tűnt fel hogy rohadt sokan voltak a színpadon és a színpadon az előadók száma folyamatosan változott. Néha dalok közben többször is.

Miután ők végeztek Sami haveromat megtaláltam aztán ittunk. Ezt a cselekményünket a sajátmagunk sérelmére, előre megfontolt szándékkal folyamatosan és üzletszerűen végrehajtottuk egészen addig amíg jött az első busz. Aztán ekkor ért a csalódás: Nincs első busz, mivel március 15. van. Boldog ünepeket mindenkinek, gyalogolhattam haza.