Hogy mi a közös Magyari Bélában, a Farkas Bertalannal együtt kiképzett, de a Földet soha el nem hagyó, kvázi másfeledik magyar űrhajósban, a közhelyekkel megvallott szerelemben, a Nagy Könyvben és a híres-hírhedt somogyi Rosseb ezredben? A választ kutatók számára a legjobb terep kétségtelenül egy Geréb koncert. A Molnár Ferenc által halhatatlanná tett figura neve egyre többek számára fonódik össze egy honi, trendkívüli hip-hop formációval. Péntek este van, fejemben már óvatosan felfelé kúszó forradalmi hevület bizsergését érzem, de huszonharmadika még odébb van. A legjobb tehát, amit nemzeti ünnepek tájékán művelhet a lankás Somogynak napja nevelte emberfia, az az, hogy elvonul Geréb koncertre. Én is így tettem, hogy a rosseb egye meg, felkerekedtem és néhány korsó gyöngyöző nedű lepörgetése után Kaposvár kicsiny, de otthonos rockkocsmája felé vettem az irányt. A Pogó Center környékén ekkor már gyülekeztek a buggyosgatyás, a nyugati média szennyén szocializálódott fiatalok, akiket talán megzavart kissé a koncertre invitáló plakát közepén keresztbe feszítő felhívás: Hip-Hop Connection. Itt akkor máris tisztáznék egy kardinális kérdést, nevezetesen, hogy bár az est további fellépői minden bizonnyal a stílus elkötelezett hívei, a Geréb zenekar nem hip-hopot játszik. Nem vagyok a műfaj szakértője, de annyit azért sejteni vélek, hogy a skatulya falain jelentősen túlmutat a Pál utcaiakat beáruló pesti suhanc nevét viselő csapat. Ezzel talán még a tagok sem vitatkoznának… Mindez nem szőrszálhasogatás, csupán jelezni kívánom, hogy aki gyanútlanul eljut ilyen jeles eseményekre, az bizony hiába várja gettóban nőttem fel, az utca nevelt és elővett az élet sablonokat. Mindez nem is baj. Ezzel ugyanis igazán üde színfoltja lehetne a Geréb a honi zenei életnek, különösen, hogy mondanivalónak sincsenek híján, sőt, megkockáztatom, hogy esetükben maga az üzenet viszi a hátán a produkciót. Na, de térjünk vissza a füstös kiskocsmába a város szélén! Állok a színpad előtt, szemben az ünneplőbe öltözött hattagú formáció, 56’ emlékére mindenki ingben, sőt Kraci, aki az egyik MC, még zakót sem volt rest magára ölteni. A hangulat hamar felforrósodott, sorban peregtek az ismert és kevésbé ismert nóták, amelyekben a három frontembert olykor női vokál támogatta meg, méghozzá nem is akárhogyan! Herczeg Orsi hangja sokat dob azokon a számokon, amikben szerephez jut, unikális jellegű számomra, amit hozzátesz az alkotásokhoz. A banda másik (t)rendkívüli húzása a szaxofon használata. Vincze Péter személyében e fúvóshangszer dallamai is színezik a számokat. Akinek meg mindez nem elég különleges, az meg figyeljen oda a szövegvilágra, hiszen a Gerébnél szertelen a szöveg, szabad a szó, és ha a hangosításnak köszönhetően érteni is lehet valamit, akkor mély tartalomra bukkanhat az ember, sőt művelődhet is. Nem tudom a fent említett Magyari Béla neve hány embernek hangzik ismerősen elsőre, vagy a helytörténeti szakkör látogatóin kívül ki hallott a Rosseb ezredről. Mindez bizonyítja a formáció széles látókörét és változatos érdeklődését. A kb. órányi koncert azonban gyorsan elszaladt mellettünk, és bár nem volt teltház, a nézőteret szépszámú, olykor táncra is fogható közönség töltötte meg. A nagy kedvvel zenélő Geréb elégedetten távozhatott a színpadról, átadva helyét a Hos3,14tal és a Somogyi Front zenekaroknak, akiket viszont már (rossz újságíróhoz „méltó” módón) nem néztem meg. Sokkal jobban vonzott a lehetőség, hogy kimenjek a teraszra egy korsó sörrel a kezemben, játszadozva a gondolattal, hogy aztán meg rágyújtok utána.
Bodródi Miklós www.epresso.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
