Előadó: Geréb
Dal: Forradalom
Album: Bokán rúglak! /2004/
Zene: NME (telefonos rész: PCMC ex-mobilja)
Szöveg/Szerző: -Kraci- (telefonos rész: PCMC)
Rap: GMC, -Kraci-, PCMC
Fúvós: Zezi

Forradalom van a mi utcánkban,
röplapokat szórnak garmadával.
Az egyiken majd rajta leszek én is,
Prágában meg tavasz lesz a tél is!

Kicserélem a gázmaszkban a szűrőszelencét,
kulcscsontot török, bordát aztán medencét!
Ha kell befűtöm veled a kemencét!
Bajonettet hozok és szekercét.
Szedd szét! Ez lesz a fejléc a törvényünkön,
ha forradalom lesz, a környékünkön,
és mindenkinek velünk kell tartania,
ha kitör az utcánkban az anarchia!
-Mi a szarról beszéltek? Most komolyan srácok!
Én csak pár unatkozó fiatalt látok.
Rátok gondolnék vajon, mint testbe zárt átok?
De empatikus vagyok és témát váltok:
Követlek bennetek, mint hű eb a vakot,
sőt toborzok harcolni ezernyi tagod!
Dumm-dummot használok, vagy mérgezett magot,
sőt posztgradon elvégzem a Che Guevarra szakot!
Terrorista leszek, hogy ha kiképeznek,
egy TV-Showban jól kivégezlek!
Lehet gyerek könnyezve, vagy öreg sírva,
belelövök mindenkit a tömegsírba!
Á ríva, á ríva! Túlélőt nem hagyok,
én a legkegyetlenebb gerilla vagyok!
Engem soha ne nézzetek ostobának,
hívjatok az Isten ostorának!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!
     
Úgy bízz meg bennem, mint spanyol a baszkban,
tudod tőlem is tartanának SlipKnot maszkban!
Az Ascaban fogva tart valami szesszel,
a sitten meg hesszelhetsz Rudolf Hess-szel!
Nem porhintés ez, sok só a sebre,
nem kell ezért zsozsó, a zsebre,
nem gondol a partizán, mindenünk az elv,
napról napra élünk, nincs ötéves terv!
Csak a pofonhoz tenyér, a lecsóhoz kenyér,
Baranyához Bakóca, a Somogyhoz Szenyér!
A tüdődben Yperit, a véredben ólom,
egy éjjel a karabélyon játszom a szólóm,
a kis esti zenét, egy jéghideg lényt,
a halottak szemében megtört fényt,
figyeli aki még meg nem unta.
Haverok! Buli! Junta!
Nyolcszáz akasztott ember, két sor hulla,
még betelik egy fél sor, és három a nulla.
Tetemből építünk várat, leszakadt lábat, letépett vállat,
halomra hordunk, dög ember és állat!
Tárat töltök, kábelt húzok,
vár az ördög, embert nyúzok!
Patakzik a vér majd az oldalamon,
ha kitör a környéken egy forradalom!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!

Dobban a lábam, robbannak a hidak,
az utcánk veszélyesebb hely, mint Irak!
Dörren az ágyú, a fegyver kiold,
válogatás nélkül minden életet kiolt!