2006. november 17., péntek 8:41
Az Aranycsapat legendás kapitánya 79 éves korában meghalt. A futball-legendát az elmúlt hat évben a Kútvölgyi Kórházban kezelték, szeptember közepe óta az intenzív osztályon ápolták.
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 79 éves korában, pénteken reggel 7 órakor, a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója, erről Szöllősi György, a család szóvivője tájékoztatta az MTI-t.
Az Aranycsapat legendás kapitányát a magyar szurkolók a 20. század legjobb férfi sportolójának választották.
A futball-legendát az elmúlt hat évben a Kútvölgyi Kórházban kezelték, szeptember közepe óta az intenzív osztályon ápolták. Ebben az időszakban az intézményt csak kivételes esetekben, ünnepi események alkalmával hagyta el néhány órára.
Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta.
16 évesen a Kispestben
A világ legjobb labdarúgóit bemutató Futball enciklopédia - melyhez az előszót a korábbi angol válogatott Gary Lineker írta és főszerkesztője Keir Radnedge, a World Soccer magazin szerkesztője - "A bűvös bal láb" címmel két teljes oldalt szentel Puskás Ferencnek, a "Futballistenek" fejezetben, ahova Diego Maradona, Eusebio, Pelé, Johann Cruyff, Bobby Charlton, Franz Beckenbauer, Alfredo di Stefano, Stanley Matthews és Lev Jasin került be.
Puskás 16 évesen már a Kispest csapatának állandó tagja, edzője a kezdeti időkben édesapja volt, aki a ballábas "Öcsit" balösszekötőként játszatta. Ezen a poszton szerepelt később a válogatottban is, ahol 18 évesen, 1945-ben Ausztria ellen mutatkozott be.
Nem tért vissza
A Grosics Gyula, valamint a jobbfedezet Bozsik József, illetve a Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc csatártrió köré szervezett válogatott négy éven át nem talált legyőzőre. A fantasztikus sorozat a lehető legrosszabbkor, az 1954-es világbajnokság berni aranymeccsén az NSZK ellen szakadt meg (2-3), Puskás a fináléban sérülten lépett pályára.
Életút
Született: 1927. április 2., Kispest
Eredeti neve: Purczeld Ferenc
Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol)
Posztja: bal összekötő
Klubjai játékosként: 1942-49 Kispesti AC, 1949-56 Bp. Honvéd (magyar bajnokságban összesen: 349 mérkőzés/358 gól), 1958-67 Real Madrid (spanyol bajnokságban összesen: 179/154)
Klubjai edzőként: Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia válogatottja, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország válogatottja (1993. április-július, 4 mérkőzés)
Legnagyobb eredményei játékosként
A magyar válogatottal:
- olimpiai bajnok (1952, Helsinki)
- világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc)
- Európa-kupa győztes (1953)
A Budapest Honvéddal:
- ötszörös magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955)
- négyszeres magyar gólkirály (1947-48: 50 gól, 1949-50: 31, 1950
ősz: 25, 1953: 27 gól)
A Real Madriddal:
- háromszoros BEK-győztes (1958-59, 1959-60 - a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965-66)
- kétszer a BEK-sorozat gólkirálya (1959-60: 12 gól, 1961-62: 7 gól - holtversenyben)
- Világkupa-győztes (1960)
- hatszoros spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67)
- kétszeres Spanyol (Király) Kupa-győztes (1958, 1962)
- négyszeres spanyol gólkirály (1959-60: 28 gól, 1960-61: 27 gól, 1962-63: 26 gól, 1963-64: 20 gól)
- Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965)
- az Aranylabda-szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959)
Legnagyobb eredményei edzőként:
- BEK-döntős - Panathinaikosz (1971)
- háromszoros görög bajnok - Panathinaikosz 2 (1970, 1972), AEK Athén 1 (1979)
- egyszeres ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) - Panhellenic
Kitüntetései:
A Nemzet Sportolója (2004)
A XX. század legjobb magyar sportolója
Halhatatlanok Klubjának tagja (1991)
Golden Foot-díjas (2006)
Európa Bajnoka (2006)
A sportági Hírességek Csarnokának tagja
NOB Olimpiai Érdemrend (1997)
Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997)
Magyarság Hírneve (1997)
a FIFA S.O.S. gyermekfalu mozgalmának magyarországi nagykövete
alezredessé (1992), majd ezredessé (1995) léptették elő a Magyar Honvédségben.
Az 1956-os forradalom kitörésekor Puskás csapatával, a Honvéddal Spanyolországban szerepelt, "Öcsi" a Bilbao elleni BEK-találkozó után nem tért vissza Magyarországra. Először Olaszországba szeretett volna szerződni, de az itáliai klubok lemondtak róla, mert túl öregnek tartották.
Canoncito
Régi menedzsere, Östreicher Emil segítségével 1958-ban a Real Madridhoz szerződött, ahol páratlan sikereket ért el: négyszer lett a spanyol bajnokság gólkirálya, Alfredo di Stefanóval minden idők egyik legjobb támadókettősét alkotta, az 1960-as Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőben a 7-3-as madridi sikerrel végződött meccsen négy gólt szerzett a glasgow-i Hampden Parkban, 130 ezer néző előtt (a másik három találat Di Stefanóé volt).
A spanyol szurkolók rajongtak érte, a beceneve Canoncito (Ágyúcska) volt. Az 1962-es chilei világbajnokságon a spanyol nemzeti együttesben lépett pályára.
BEK-döntő a Panathinaikosszal
Négy évvel később, 39 évesen vonult vissza, a futballal keresett pénzét különböző vállalkozásokba fektette be (többek között egy madridi kolbászgyárba) és edzőként folytatta pályafutását. A legnagyobb sikert a Panathinaikosz kispadján érte el, a görög együttessel 1971-ben bejutott a BEK döntőjébe, ahol azonban, a londoni Wembley Stadionban 2-0-ás vereséget szenvedett együttese az Ajax Amsterdamtól.
Magyarországra csak évekkel később látogathatott haza, a szurkolók mindenhol hősként ünnepelték. Magyar klubnál soha nem dolgozott edzőként, 1993-ban áprilistól júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, ez volt tréneri pályafutásának utolsó állomása.
Teljesítményét számos alkalommal elismerték, legutóbb augusztus 28-án, amikor ünnepélyes ceremónia keretében elhelyezték lábnyomát a monte-carlói Bajnokok Sétányán, amelyen a labdarúgás történetének kiemelkedő alakjai kapnak helyet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
